Mindenkor az egyértelmű rokonszenv, szeretet és a lehető legnagyobb tárgyilagosság hangvételével közeledtem írásaimban ehhez a kíváló együtteshez. Ezért is fogadtam nagy megdöbbenéssel a közelmúltban megjelent újsághírt: sokan elpártoltak, kiváltak a kórusból, külön együttest alakitottak. (…) “Sajnos a művészetben oly szokásos konfliktusok, vélt sérelmek felborzolták körünkben a közhangulatot. A valós okok a megmutatkozó fegyelmezetlenségben, a lelkesedés hiányában keresendők. Ellentmondásos és tűrhetetlen elvek érvényesítését követelték egyesek, jogtalan követelések rontották a közhangulatot, érdemtelen hiúságok perzselték a légkört. A helyzet megváltoztatásának csupán egyetlen módja volt, lemondani a méltatlankodók közreműködéséről. Egyesektől persze nehezen váltunk meg, hiszen pillérei voltak kórusunknak, mások távozása viszont nem váltott ki nagy megrázkódtatást. Igy aztán elvégeztük a már régóta időszerűvé vált “vérátömlesztést”, a gyökeres fiatalítást”. (Szilágyi Zsolt)

Nagyhalmágyi József – Háromszék 1995