Ezen a vidéken, ahol minden a turizmusról szól, a méreteiben monumentális fesztivál is valójában ezt a célt szolgálja. A jó értelemben vett kulturális turizmus rendezvénye, amely mind a meghívott hatezer (!) énekes, mind a koncerteken, a felvonuláson, a kapcsolódó rendezvényeken részt vevő turisták számára szórakozást, kikapcsolódást, tartalmas programot jelent. A nyolcvan együttes egyharmada külföldi, kétharmada hazai. A külföldiek legnagyobb számban Portugáliából jöttek, de a finn, német, izraeli, magyar és orosz jelenlét is számottevő. Ausztria és Ukrajna egy-egy kórussal volt jelen, míg Románia két együttessel vett részt a fesztiválon (a Vox Humana mellett egy számunkra ismeretlen brassói kórus volt a vendég).

A sok színhelyen, a vidék településeinek templomában, a szabadtéri színpadokon (tereken vagy a vidéknek nevet adó három sziklaorom tövében felállított pódiumokon), de a toblachi Gustav Mahler-teremben, a legkülönbözőbb kezdési időpontokban megszámlálhatatlan koncertben gyönyörködhetett a nagyérdemű. Dobbiaco (Toblach), San Candido (Innichen), Villabassa (Niederdorf), Braies (Prags), Sesto (Sexten) —települések, ahol valójában öt napig szinte folyamatosan zajlott a fesztivál. Minden kórust meghallgatni egyszerűen lehetetlen volt, a velünk azonos helyszínen koncertezők közül ránk legnagyobb hatást a finn Puijon Kamarikuoro tett. S mint utóbb kiderült, a hatás kölcsönös volt, hiszen a sexteni záróünnepség forgatagában karmesterük kapcsolatfelvételi szándékkal adta át saját CD-jüket, amit természetesen mi is hasonló módon viszonoztunk. Voltak persze nagy közös programok is, a hatezer énekes az éjszakai vízi- és fényjátékon, a San Candido-i (innicheni) nagy felvonuláson (a színpompás felvonulást közös éneklés követte a városka főterén), na meg a záróünnepélyen találkozhatott.

A Vox Humana három fellépésének színhelye: Niederdorf (Villabassa) — St. Stefan-templom, Drei Zinnen — szabadtéri színpad, Toblach (Dibbiaco) — Mahler-terem. A látottak-hallottak alapján mindenképp megállapíthattuk: a fesztiválra jelentkezők válogatásánál nem az együttesek színvonala volt a legfontosabb szempont.

Ferencz Csaba – Háromszék, 2003.