Egy versenyturné tükörcserepei

Project3

Tizenhét nap, kilencezer kilométer, nyolc ország, öt főváros, öt nagyváros — e néhány száraz adat csupán jelzi a Vox Humana kamarakórus legújabb turnéjának koordinátáit. S ha még azt is hozzátesszük, hogy az úti cél a rejtelmes Észak, annak is legnyugatibb csücske, Norvégia volt, akkor elképzelhetjük a sok élményt, amellyel a 45 résztvevő gazdagodott. S mivel a norvégiai Bergenben, az ország ,,zenei fővárosában” első ízben megrendezett Grieg-versenyen való tisztes helytállás volt a cél, kirajzolódik egy — ahogy manapság mondani szokás — kulturális projekt képe. (…)

A sok időeltolodás után Stockholmba először érkezünk a tervezett időben, s a Magyar Házban, mintha hazaérkeznénk, ismerősök, barátok, sőt, rokonok fogadnak. Török Ernő és felesége, Szurkos doktorék, elszármazott hazánk fiai-lányai olyan otthonossá teszik a villát, mintha csak hét végi együttlétre ruccantunk volna ki valamelyik városszéli üdülőhelyre. A pihenés előtt azonban korántsem pihentető próbát is beiktat Szilágyi Zsolt karnagy (elvégre koncertek és verseny vár ránk), amitől sokunkat a szédülés környékezett.

A szívélyes vendégfogadás, a jó pihenés, a másnap délelőtti városnézés — észak Velencéje kissé borongós időben mutatta meg magát, de így is lenyűgöző volt az óváros szűk utcás hangulata, a templomtornyok változatossága, a királyi palota monumentalitása, na meg a panoráma, amelyben a városháza tornyábólgyönyörködhettünk —, nos, mindez estére már koncertképessé tette a társaságot. Szükség is volt rá, hiszen a stockholmi magyarok és nem magyarok szép számban megtisztelték jelenlétükkel a kórust. S a Magyar Ház vezetője, Kalocsi Margit kezdeményezésére az előadás segélykoncertté alakult, az udvarhelyszéki nagyvíz híre ugyanis ide is elért már. (…)

Az I. Nemzetközi Edvard Grieg Kórusverseny résztvevői még a zsűrinek is meglepő színvonalon, az előadóművészet rendkívül magas szintű produkcióival jelentkeztek. Kollár Éva, a zsűri magyar tagja a díszvacsora utáni rövid beszélgetésen hangsúlyozta ezt, értékelve egyúttal a Vox Humana szereplését. A 25, jobbára északi országból érkező kórus három kategóriában — egyházi, világi és folklor — mérte össze tudását, tehetségét, s ha a norvég táj ámulatba ejtett, egy-egy finn vagy norvég kórus produkciója, egységes hangzása, előadásmódjának eredetisége ugyanilyen hatással volt ránk. Talán emiatt is nem okozott nagy csalódást, hogy a megfiatalodott Vox Humanának nem sikerült ,,dobogóra” kerülnie. Az egyházi és a folklór kategóriában jól összeállított, változatos műsorral jelentkeztünk — fogalmazott Kollár Éva —, ám a hangzás nem volt elég érett, egységes ahhoz, hogy a legjobbak társaságába kerüljünk. A huszonegyedik század amatőr kórusművészetébe való bepillantás tapasztalata azonban hosszú ideig meghatározhatja a kórus fejlődését.

Ferencz Csaba – Háromszék 2005.