Szilágyi Zsolt hatvan éves

Bizonyára soha nem ácsingóztál mesteri babérokra – bár évtizedek óta ama bizonyos képzeletbeli karmesteri pálca is feljogosítana erre -, mert ha álmodtál volna erről, nem maradsz egy, a művelt zene szempontjából mindenképpen provinciális kisvárosban. Nem ragaszkodsz annyira kollégáidhoz, akikkel, amikor nem lehetett, akkor is hangos sikereket értél el Európa élvonalbeli kórusversenyein. S amikor már lehetett, egy kicsit velük szemben is sikerült az emberi hangot, a nagybetűs Vox Humanát újabb díjakkal bearanyozni. A lelkeket pedig azzal a bizonyossággal, hogy kórusban vagy kóruson kívül, képzett zenészként vagy odafigyelő amatőrként a muzsika iránti hódolat nem veszhet ki ünnep- és hétköznapjainkból. Hiszen a zene lényünk alkotóeleme.

Háromszék – Ferencz Csaba