A versenyt a vilniusi művészeti egyetem fiatal és lelkes tanárai szervezték, akik a rendezvény második kiírása miatt is friss szervezőknek számítanak, ennek minden velejárójával. Egyházzenei jellege ellenére a főiskola díszterme adott otthont a megmérettetésnek, széleskörű népszerűsítése elmaradt, ennél fogva a közönség is jobbára az éppen nem éneklő kórustagokból tevődött össze. Tizenegy, leginkább a volt Szóvjetunióhoz tartozó országokból érkeztek együttesek (Moldávia, Lettország, Litvánia, Oroszország, Ukrajna), de volt lengyel, svéd, magyar kórus (ebből éppen három, ha a Vox Humana-t is ide számítjuk). A zsűri ennek megfelelően – mint a díjkiosztáson kiderült – az úgynevezett orosz iskola stílusában előadó kórusokat részesítette elismerésbe (egyébként az értékelés nem az Európában megszokott, egységes pontozásos rendszer alapján történt). Továbbá jellemző volt, hogy az együttesek többsége modern, huszadik századi repertoárral versenyzett, sokszor dramatizáld változatban, mozgással, színházi elemekkel fűszerezték az előadást, a klasszikus zeneirodalom darabjai szinte kizárólag a magyar kórusok versenylistájára volt jellemző. Ebben a helyosztó megmérettetésben a Vox Humana gyakorlatilag egy negyedik díjat kapott.

Ferencz Csaba – Háromszék 2011.