Nem csak Sepsiszentgyörgy ünnepel ezekben a hirtelen pörgové, zajossá váló napokban, hanem a város, a Székelyföld szellemi arcélét markánsan meghatározó Vox Humana kamarakórus is. A pillanatnyilag harmincöt fos muvészegyüttes harmincötödik születésnapján a minoségi alkotómunka, a kultúra méltósága két megkerülhetetlen kulcsfogalomként említheto: Szilágyi Zsolt mesterkarnagy és magánénekes csapatával ugyanis 1972 óta ebben a tekintetben szolgál követheto példával alkotással és közönséges hétköznapi bajvívással foglalkozóknak egyaránt. Magyarán, általuk is beigazolódott: csak az értelmesen, konoksággal és céllal végzett munkának van, lehet létjogosultsága.
E peremi fekvésu, a medencéibe rekedt áporodottság miatt gyakorta nehezen lélegzo térségben a Vox Humana megtette azt, amit lehetett: mind e szukebb pátriában, mind a civilizált Európában bebizonyította, hogy eltökéltséggel és komoly szakmai tudással, igenis, lehet babérokat aratni. Nemzetközi elismertsége már a hetvenes évek közepétol töretlen, egy zárt világban is a romániai magyar eloadómuvészet márkaneve, gerjeszto, cselekvésre ösztönzo hatása pedig kórusmozgalmi szempontból is jelentos. A diktatúra idején, 1982-ben a római Szent Péter téren néhai II. János Pál pápa magyarul áldotta meg a Vox Humana kamarakórust, ennek következménye a szocreál kor szelleme szerinti: Szilágyi Zsolték a rendszerváltásig, azaz 1990-ig ki sem tehették lábukat az országból. Azóta viszont újra nemzetközi fesztiválok, versenyek rangos meghívottai, akik – bár magas muvészi értéku szereplésükért honoráriumban változatlanul nem részesülnek – tucatnál több nagyszabású, oratórikus muben, filharmonikus zenekarral együtt léptek fel, azaz: továbbra is igen nívós együttesként jegyzik a Vox Humanát. A kórus tagjai legutóbb Norvégiában vendégszerepeltek, idén pedig Rómába, egy kastélyfesztiválra készülnek. Ám addig is itt és most Szentgyörgyön tapsolhatunk nekik.
Mózes László